Kedves Olvasóink!

Az első témahéten egy interjúval készültünk nektek, amiben Harrer Abosi Beatrixszel beszélgettünk az ő gyerekkoráról, nagyszüleivel kapcsolatos emlékeiről, illetve bemutatta nekünk a Harrer Desszertkönyvet, és elmesélte, hogyan készült a könyv. Ha megtetszett a könyv, akkor a facebook oldalunkra látogatva akár meg is nyerhetitek. (a poszt eléréséért kattints ide)

Harrer Abosi Beatrix mesél a a gyerekkoráról, a nagyszüleivel kapcsolatos emlékeiről, és elkalauzolt minket a Harrer Desszertkönyv elkészítésébe.

Milyen a kapcsolatod a nagyszüleiddel? Sok időt töltöttél velük gyerekként?

Hát sajnos a nagyszüleim nem élnek már, de igen, nagyon sok időt töltöttem velük, és érdekesek az emlékek, mert az anyukám soproni, apukám viszont pécsi, ezért nekem volt pécsi mami-pécsi papi, és soproni mami és soproni papi. Teljesen más volt egyébként a két család, így az emlékek is mások. Más, amikor valahova elutazunk, és ott találkozunk a nagyszüleinkkel, a sporoni mami meg egy-két utcára lakott mindig. A pécsi mami látogatása az mindig utazással, kirándulással egybekötött dolog volt, mindig több napot voltunk nyáron, sokat voltunk nála. Az állatkerthez vezető utcában lakott Pécsen, úgyhogy nagyon imádtunk nála lenni, sokat sütöttönk-főztünk, fél nyarakat eltöltöttünk ott, nagyon finom erdei szamócája volt a kertben, erre nagyon emlékszem, és volt egy kis sámlija a konyhában, amin nagyon sokszor álltam, és sütöttem vele, vagy a konyhában segítettem neki.
A soproni mamihoz meg nagyon sokat jártunk,amikor nagyobbak voltunk, az iskolából. Hatan voltunk unokák, és mind a hatan náluk ebédeltünk, főleg nyári szünetben mentünk hozzá és nagy játszások voltak. Belvárosi házban lakott, több ház körülölelt egy udvart, ahova le lehetett menni, és a körülötte lévő házakban is nagyon sok gyerek volt, olyan volt mint egy nyári tábor. 

A soproni mami nagyon sokat sütött-főzött, hatalmas konyhája volt, emlékszem, ezt gyerekfejjel mennyire csodáltam, hogy ő mennyire gyorsan csinált mindent: kipakolta, összekeverte, ment is a sütőbe. Mindig ilyen káosznak tűnt nekünk, nem is értettük, hogy tudja csinálni a borsólevest, közben a rétest, de a végén minden összeállt, és kaptuk a mindennapi ebédet.

Akkor elég hamar kész lett gondolom, ha ilyen pörgősen csinálta a dolgokat...

Hajnalban kelt szerintem, az nem volt kérdés, hogy 12 órakor oda kellett ülni az asztalhoz.

Van olyan különleges étele vagy süteménye a nagyszüleidnek, amit mindig is szerettél, de sosem tudtad olyan jól elkészíteni, mint ők?

A cseresznyés rétes. Szerintem hibátlan volt, amit ő csinált, darával készíttte, hogy ne folyjon ki a leve… Valószínű, hogy az a hiba, amit elkövetünk, hogy még ha nagyon sok cukrot teszünk bele, akkor is csak a negyede van benne, mint amit ő belepakolt… A cseresznyének ami kifolyt a leve, azt a dara felfogta, bedagadt, olyan volt benne, mint egy darapuding, jó ropogós volt az alja, tökéletes volt. Sosem tudnám úgy megcsinálni. Anyukám szokta próbálni, akkor a hugom mindig mondja, hogy olyan roszogós legyen a teteje. (A kristálycukortól lesz olyan). Aztán ezek inkább emlékek, mint szakmailag preferálandó dolgok.

Volt valami ott a levegőben, amitől különleges volt.

Abszolút. A kávénál szokták mondani, hogy az olaszok készítik a legjobbat, de amikor valamit kóstolunk, egy szabadság vagy nyaralás alatt, ott az összélmény, nem csak a kávé íze adja az élményt. Hogy nyaralunk, hogy a szeretteinkkel vagyunk, ez befolyásolja az emléket.

Két éve jelent meg a családod süteményes receptkönyve, aminek kifejezetten sajátos és különleges a felépítése, mert mindegyik fejezetet más családtagod képvisel. Honnan jött az ötlet az elkészíteséhez?

Ez a receptkönyv, ez valójában a férjem és a lánya desszertkönyve, mert az ő családja az, amit klasszikus cukrászdinasztának nevezhetünk. Nálunk mindenki cukrászattal foglalkozik,a szülei alapították a cukrászdát, ami Harrer néven szerepelt, ez ünnepelte az 50. születésnapját, ennek apropóján készült a könyv. 10 fejezetre osztjuk a könyvet, mind a 10 más cukrászati technológiára fókuszál, és ezt egy családtaghoz kötjük. Mert ugyan mindenki cukrász, de van, aki jobb a fagyiban, van aki jobb a kelt tésztákban, krémes süteményekben. Vannak a férjemnek unokái, emiatt lett egy ilyen fejezet, ami gyerekekkel elkészíthető desszerteket tartalmaz. Valójában olyan, mint egy családi album, a fényképek is olyanok benne, nagyon fontos nekem, hogy a receptek szép fotókkal legyenek illusztrálva. Nekem nagyon sok szakácskönyvem van,és fontos, hogy az ember lássa, hogy milyen a végeredmény. Vannak nagyon egyszerű receptek benne, kekszek például, amit bárki meg tud csinálni otthon, és természetesen vannak bonyolultabb receptek, hát mégis cukrászcsalád vagyunk.

A képek amik benne vannak, az mind a család elkészült süteményei?

Igen-igen. amikor készítettük a könyvet, elkészítettük az összes édességet,ami a könyvben szerepelt, minden recepthez tartozik kép. A könyv végén családi fotók vannak, ez úgy készült, hogy amikor a desszertet elkészítettük, leültünk egy nagy asztalhoz, és megettük az összes sütit, amit csináltunk.

Mennyi idő volt elkészíteni magát a könyvet?

Hát, az az igazság, hogy konkrétan nem tudom megmondani,mert az ember nem csak ezzel foglalkozik. De az, hogy elkészítettük és lefotóztuk a desszerteket, az ilyen másfél hét volt. Az alatt állt össze az anyag. Két nyelvű a könyv, hiszen egy osztrák családról van szó, Sopronban és Ausztriában is van cukrászdánk, így a fordítás is 1-2 napba belekerült. Mi nem sajnáltuk az időt, 1-2 hónap volt munka mellett, mire mindenki összeírta a kedvenceit, megbeszéltük, hogy melyik családtaghoz melyik téma passzol, ki mit szeretne megmutatni magából. Ez egy hosszabb folyamat volt, nem volt kifejezetten határidő. Annyi volt a határidő, hogy szerettük volna ősszel, karácsony előtt megjelenik.

Most ez a könyv hol érhető el?

Perpillanat csak nálunk a cukrászdában lehet kapni, ezt mi adtuk ki, tehát nem lehet könyvesboltban megvásárolni, de 1-2 hét múlva elkészül a webshopunk, és ott is rendelhető lesz.

Van olyan recept, amit ki tudnál emelni belőle egy, a nagyszüleidhez köthető emlék kapcsán?

Igazság szerint nekem cukrászvégzettségem van, én nagyon szeretem ezeket a klasszikus, tradicionális süteményeket, de azért szakmámból kifolyólag minden hagyományos receptet modernizálok. Talán egy smornit (császármorzsa) készítek úgy, mint a nagymamám szokta, de a krémes sütemények azért nagyon sokat változtak, sokkal könnyebbek, lágyabbak, frissebb süteményeket fogyasztunk, mint a nagymamám korában.Nem mondom, hogy ha most valaki idehozna egy fatörzset, amit ő sütött, nem enném meg, de mondjuk az üzletben nem ilyen típusú vajkrémes, nehéz krémes süteményeket forgalmazunk. Nincs is nagyon rá igény a vendégek részéről, a mai világban inkább mindenki könnyű tejszínes, joghurtos, sokgyümölcsös süteményekre vágyik; de a mi kínálatunkban megtalálhatók a régi klasszikusok, van nálunk Rákóczi túrós, Eszterházy torta, ezeket viszont ugyanúgy készítjük,mint régen, van recept, amit már 50 éve ugyanúgy készítünk.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik gasztronómiai pályára készülnek, és/vagy elindítanák a saját vállalkozásukat?

A gasztronómia az egy nagyon klassz világ, vagy imádni lehet, vagy kevésbé szeretni, de akkora alázat kell, az alapanyaghoz, a vendégekhez, a kollégák felé, hogy szeretni nem elég. A tanulóknak szoktam mondani, hogy akkor gyertek hozzánk, ha ide akartok jönni, az, hogy anya azt mondta hogy jöjjek, az nem elég, ezt csak szívvel lélekkel lehet. Vállalkozónak lenni pedig nehéz. nagyon ritka dolog az, amikor a német nyelv jobban megmutat valamit,de ez ilyen. A vállalkozó kifejezése németül Selbständig, ebben pedig benne van a két legfontosabb része: hogy magadnak kell csinálni, és hogy folyamatosan, Nem 8 óra egy munkanap, hanem 24, amikor éjszaka felébredünk, és azonnal leírjuk a gondolatainkat, ez hozzátartozik a vállalkozói élethez.